Indián igénytelenség

2018/05/17. - írta: amcsikaland

Üdvözlet Navajo Nationben!
Állam az államban ezen a kétharmad Magyarországnál is nagyobb területen élő mindössze kb. 300.000 navajonak.
Régen szimpla rezervátum volt a hely, mára azonban saját rendőrségük, egészségügyi rendszerük, de még saját büntetésvégrehajtásuk is van!

Tovább
Szólj hozzá!

52. nap, (2017. augusztus 12.) San Mateo, California: END OF THE WORLD

2018/01/25. - írta: amcsikaland

Az előző epizódban halált megvető bátorsággal kellett szembe néznem a természet erőivel a sivatagban, most viszont a természet és az emberek (?) vállvetve szívattak széjjel.

Szegény az eklézsia, minden segítség elkél, ezért utamon sokszor még a kempingek költségét is megspóroltam, ha lehetett, ezért is volt nagy segítség az a felajánlás, hogy Kaliforniában meghívott magához egy házaspár. Hogy keretbe helyezzem, mi is Kalifornia a Csórisz Hungarikuszok számára, egy empirikusan alaposan kimunkált egyenletet állítottam fel: Kalifornia = kibaszott drágaság. Pottyantós WC-s kemping éjszakánként 70 dollárért!! Amúgy normális vagyok ám, ezért mindenki, aki szeret engem, az ne váltsa át ezt az összeget forintra, köszönöm! 

Tovább
18 komment

35. nap, (2017. július 26) Chloride, Arizona: a sivatag eddig ismeretlen arca

2018/01/20. - írta: amcsikaland

20170727_125432.jpg

 

A nagy büdös semmi közepe. Itt sziklák és sivatag is csak azért van, mert valaminek lennie kell itt is. Óriási változás Flagstaffhez képest, ahonnan jöttem. Flagstaff egy frankó kisváros, magasan a hegyekben, hiába van körben sivatag, a hegy tetején kellemesen szellős 25 fokok vannak július közepén is. Gazdag város, nem volt olyan utca, aminek a végén ne egy évestagságis golfklub lett volna. Olyan a hely, mintha a Dallas sorozat helyszíneit mondjuk Svájccal és egy nagy kampusszal ötvözték volna: mindenki jóképű, kisportolt és van pénze, no meg diplomája. Itt volt az a hely, ahol majdnem kiköptem a rántotthúst, amikor a valaki kedélyesen elmesélte, hogy milyen finom magyar bikavért ivott, de nem ám gagyi szekszárdit, hanem igazi egrit. Nem mérkőztem volna szívesen meg vele a Ki tud többet a másik országáról játékban, mert lehet, hogy felmosta volna velem a padlót úgy, hogy fel se készült.

Szóval innen indultam el, ebből az utópista gyöngyszemből, lefelé a hegyről, befelé a sivatagba, az előpistákhoz. Mert a sivatagban nem csak pázsithiány és sziklatúltengés valamint feels like 46 Celsius van, hanem bizony egyszerűbb emberek is. Nem feltétlen a beszélgetős fajtából, főleg miután észreveszed a Trump matricákból kirakott patchworkot a lökhárítón. Beismerem, hamu-hamu, egy idő után nem erőltettem a beszélgetést az ilyen emberekkel, mert nagyon kellemetlen volt hazudnom, hogy Go Trump, és sok magyar is szereti . (Bár, basszus, lehet, hogy nem is hazudtam nagyot)

Tovább
20 komment

19. nap Capitol reef: A nap, ami nem annyira jött össze

2017/07/19. - írta: amcsikaland

Első programpontom a Goblin State Park lett volna, ahol ezernyi kis hoodoo áll a sivatagban. A hoodook azok a kőzetpusztulás, a kőzeterózió jellegzetes nyomai, oszlopok keletkeznek a tömör sziklából: először bemélyedések keletkeznek a sziklában, amik mentén csíkokban válik szét a kőzet, ahogy a jófajta kelt tészta szétszedhető, majd ezek a csíkok keresztben is erodálódnak és oszlopokká esnek szét:

A Bryceban inkább nagyobbak vannak, a Goblinban viszont hihetetlen mennyiségű picike:

Tovább
Szólj hozzá!

Fura amcsi kemper-szokások európai szemmel

2017/07/19. - írta: amcsikaland

1. Épp jövök a fürdőből, a fickó pedig a földön fél lábbal térdel, és valami nagyon furcsa mozdulatokat végez. Beugrik, hogy hol láttam ilyet: őskori fantáziarajzokon. a fickó ugyanis egy őzikét belezett.

2. Nagyívű smalltalk: nagyon gyakran hallom, amikor egymás melletti kemperek, szerintem csak 1-2 napja ismerhetik egymást, milyen furcsa, mégis szinte teljesen egyező témákról beszélgetnek, bármerre járok:

  • Nem tudom, hogy melyik hétvégi házunkat adjuk el...
  • Javult a credit besorolásom, már csak akárhány száz dollárt kell fizetnünk a házra...
  • 2000 dollárt költöttünk a kutyára az állatorvosnál, dehát ő családtag...
  • Florida? Nem tudom miért van mindenki úgy oda érte, én biztos nem mennék oda, meleg, párás, meg minden...

3. Reggel elmegyek, a lakóbuszban vannak, délben hazamegyek, szintén, este hazaérek, szintén. Ott duruzsol a légkondi, néha kimennek kutyát sétáltatni, este grillezés, sokaknak így telik a nyaralás, de nekem ez furcsa, ennyi erővel otthon is lehetne, de ők tudják.

4. Európában a lusta kemperek biciklivel mennek a WC-re, itt a terepjáróval vagy quaddal.

5. Amikor megérkeznek a nagy lakóbusszal egy kempingbe, kb. 1 órát gépészkedik a család apraja-nagyja mire kiszintezik a busz, bekötik a vizet, szennyvizet, áramot, kábeltévét, gázt, meg elrendezkednek. Feleennyi idő alatt egyedül sátrat verek zuhannyal együtt.

6. Minden. Este. Grillezni. Kell.

 

Szólj hozzá!

18. nap Arches, de ami fontosabb: Needles overlook

2017/07/13. - írta: amcsikaland

Korán, 5 után keltem, hogy az elsők között mehessek be a parkba és még jó hűvösben tudjak azon a marsbéli tájon végigmenni. Viszont nem tudom, hogy hogy a fenébe, de ez valami kemperes dolog lehet, mert otthon nem szokott ilyen lenni: eltűnt 2 egész óra. Ott álltam 7 órakor és arra gondoltam, hogy mi a fenét csináltam az utóbbi 2 órában? Kb. lezuhanyoztam és megreggeliztem. Csak persze a kempingben mindez olyan lassú, mert el kell slattyogni, aztán vissza, közben az ember a wc fertőtlenítő kendőt az autóban hagyja, vissza érte, ilyesmi. Igazából semmi különös, csak úgy megy az idő, mert semmi se áll kézre, semmit se lehet gyorsan csinálni, minden lassú, idegen, ki kell találni. 

Szóval ott álltam, hogy basszus, nyit az Arches 7-kor és mindent kinéznek a túristák előlem, lekoptatják még a köveket is a tekintetükkel, nekem meg nem lesz mit néznem! Uzsgyi, benzinkút... Aha, tankolás. Ez egyike a legidegesítőbb dolgoknak Amerikában. Itthon beállsz, tankolsz, bemész, fizetsz.

Tovább
Szólj hozzá!

17. nap Utah: 42 fok árnyékban Archesban

2017/07/09. - írta: amcsikaland

Gran Junctionben ébredtem, egy nyugdíjas molekuláris biológus adott szállást, aki részt vett abban a csapatban, amelyik 2015-ben Nobel-díjat kapott a DNS javítás mechanizmusának pontosításáért. Örömmel hallgattam, ahogy belelendült, hogy mondjuk egy napon 150 liternyi baktériumtenyészetet készítettek :D

 Mondta, hogy nem konyhatündér, viszont mindenképp meg szeretne vendégelni, ezért elvisz egy reggeliző helyre. Szerintem kb. 800 méterre mentünk, de természetesen autóval. 73 éves a hölgy és vezet, ez itt teljesen normális, sőt, most vett új autót, mármint újat kezdett lízingelni. Fullextrás Toyota RAV 4 havi 200 dollárért és a végén megveheti jutányos áron. Bakker, ez a maximális credit score előnye :)

Szóval mentünk párszáz métert a reggelizőhelyig. Ez gyakorlatilag egy étterem, ami a reggelire specializálódott és eléggé felkapott, a tábla szerint 203 ülőhelyük van. Ezt otthon menzának hívjuk, de sebaj. Ez a pult mögött várós, helyre vezetős, azonnal mitisztokkal letámadós hely, ami nekem annyira nemgyerebe, különösen, hogy három és fél percenként valaki jön megkérdezni, hogy minden jó-e?

Tovább
Címkék: utah
1 komment

16. nap Colorado: A tartalék is lehet a legjobb és egy kis kleindávidulás

2017/07/09. - írta: amcsikaland

Bevezetéssel kell kezdenem, jelesül azzal, hogy hogyan is terveztem meg ezt az utazást. 2.5 hónap alatt sok minden tervezett dolgot lehet csinálni, viszont igyekeztem készülni azokra a helyzetekre is, amiket nem látok előre. Anyagilag így gyakorlatilag kb. 800 dollár ráhagyást terveztem - ezt a 637 dolláros be nem tervezett plusz biztosítás sajnos el is vitte, de egyelőre azt mondom, nem bánom, mert ha az itteni 43 fokos szép napokra gondolok és arra, hogy bármi van, nekem kellene elromlott autó esetén mindent elintézni, már nem is érdekel, így nagyobb nyugalommal vágok neki az utaknak, hogy tudom, bármi van, telefon és már hozzák is az új autót, oda helybe, plusz költség nélkül. Márpedig távolság az van, kb. ma lett meg az 5000. kilométer!

A másik, hogy az idővel is igyekeztem előzetesen játszani, tehát tartalék napokat illesztettem be, vagyis kb. minden 9-10. nap olyan, hogy az előtte meg az utána levő nap gyakorlatilag összeér, azon a napon vagy extra fakultatív programot csinálok vagy éppen csak semmit. Így ha bármi van, nem az egész 2.5 hónap csúszik, hanem csak mondjuk pár nap vagy az az egy kihagyható nap. 

Ez a tegnapi is tehát egy ilyen nap volt. Ó, nem is írtam tegnapelőtt arról, hogy milyen volt a szállás! Egy echte igazi hippi párnál aludtam. Kim és John kb. 60-65 évesek, dehát basszus hippik, egyrészt meg nem mondod a korukat amíg nem mutatnak egy jogsit, de amúgy se számít... hippik, you know :) 

A 70-es, 80-as években behátizsákos túristáskodták Európát, Közép és Dél-Amerikát és Szovjetuniót is, ami azért amerikaiként elég bátor dolog lehetett a hidegháború közepén, mobil meg minden nélkül, még a Transzszibériai vasúttal is mentek egy kört. Amikor megunták, vettek egy telket, felmentek a hegyekbe fáért és részben deszkából részben rönkfából egy igazi kis hippi lakot építettek maguknak Carbondale-ben. A ház kicsit már megfakult, de az látszik, hogy szeretnek ott lakni és igazából még mindig egész jó állapotban van, sőt, rendes vízöblítéses WC is van benne. Mellette kint kert, és kendermagos tyúkok, majd leestem a székről, amikor megláttam őket. A tojásuk volt a reggeli, meg a vacsora is quiche formájában. 

Feltűnt, hogy a fickó kézzel szedte ki a pirítóst, kézzel fogta meg az öntött vaslábast, amire fel is kiáltottam, hogy vigyázz baszki! Ő meg nem értette mi a gond, felesége csak annyit mondott, áhh, kovács! Épp jól elnevetgéltem, amikor kiderült, nem viccelt, tényleg kovács, elvitt a műhelyébe is! A fickó olyan 190 magas és olyan tenyere van, hogy nem kérnék pofont, szakállas is, ezért lelki szemeim előtt egy szál üllő meg egy parázsló szenes kemence rémlett fel, de nem, sajnos (?) annyira már nem hippi ő sem, propános kemence, flexek, hidegvágók, hidraulikus gépek, számítógépek mindenütt :) 

Nagyon jó fejek voltak, el is búcsúztam tőlük, irány Crystal Mill! 

000360.png

Meglehetősen rendben van a cucc, ráadásul John már járt is ott, pontosan meg tudta mondani, hogy merre és hogyan és szerinte tuti fel tudok menni oda az autómmal, látott ő Cadillackel is felmenni embereket - igaz, visszafelé gyalogoltak :)

Gyönyörű út visz arra, az út végén pedig egy Marble nevű település van, ami mily meglepő, egy márványbánya volt anno és most is az. Gyönyörű, hófehér márványuk van, tele van az út szobrokkal, amiket ott helyben cash and carry rendszerben lehet is vinni, egyébként nevetséges árakon. De még a parkoló nagy vízszintes "eddig gyere" kövei is márványból vannak, tiszta röhej. Voltunk tavaly egy olasz falucskában, szegények mint a templom egere, látszott nagyon, de mivel ott is egy márványbánya van, a főutca végig fehér márvány volt, de még sok disznóól is! Hol miből van sok, az a szemét, az az értéktelen...

Szóval elhagytam Marble-t, megyek az úton, földúttá válik, nem baj, az autónak meg se kottyan. Hanem egyszercsak sziklás talaj, 35 fokos lejtő, keskeny és beláthatatlanul kanyarodik. Hiába voltam csak egy nappal a Mount Evans után, nincs mese, megfutamodtam, lehet, hogy az autó bírta volna, de ugye rental, mégis csak vigyázni kellene rá, csak ránéztem arra a lejtőre és arra a szar, sziklás útra (megeszi az ilyen a gumit) és azt mondtam, Crystal Mill, az emlékeim helyett a fantáziámban élsz tovább. Így biztosan szép marad, de 4,7 mérföldet ilyen úton nem vállalok be. Oda-vissza 16-17 km...

Szóval megkleindávidultam a csúcstámadás előtt és rükverc. Aha, mintha az olyan egyszerű lenne egy emelkedő közepén egy akkora nagy dög autóval mint a Rouge. Természetesen addig senki se jött, de amikor fordulgattam hárman is, mondjuk nem zavartatták magukat, mindhárom lazán felment félkerékkel a földpadra és kikerült.

Viszlát, Crystal Mill, én itt nem merek felmenni :(

0 Likes, 1 Comments - Amcsikaland (@amcsikaland) on Instagram: "Viszlát, Crystal Mill, én itt nem merek felmenni :("

Visszamentem az elágazásig, majd elindultam a másik irányba, a Black Canyonhoz. 

Instagram post by Amcsikaland * Jul 9, 2017 at 1:34am UTC

0 Likes, 1 Comments - Amcsikaland (@amcsikaland) on Instagram: "Úton a Crystal creek mellett: Beaver Lake, kis vízesés, a patak és egy kanyar."

 Egy frankó kis hegyi hágón át vitt az út, azt hittem sose érek fel, ráadásul eléggé meg is ijedtem, mert pont előttem balesetezett valaki ott, kb. épp szálltak ki az autóból, nekimentek egy sziklafalnak és szerintem felrepültek, megpördültek, mert az autónak egy tenyérnyi ép része nem maradt, de mondták, hogy jön már a segítség, menjek csak, ugyanis két autóval voltak, a másik már hívta a 911-et. Kb. 20 perccel később láttam egy szirénázó rendőrautót felfele menni és 25 múlva egy mentőbe oltott tűzoltó autót. Szóval ez ott nem annyira gyors segítség, és akkor még oda sem értek, szóval a hegyen ne karambolozz arrafelé.

Ahogy lejöttem a hegyről, szinte egyetlen méter alatt megváltozott a táj, a kellemes alpesi, fenyős, tavas hangulatból újmexikói-utahi sivatagos lett a táj.

Az első vadnyugati vasúti híd egy echte bányászváros mellett:

Instagram post by Amcsikaland * Jul 9, 2017 at 1:37am UTC

0 Likes, 1 Comments - Amcsikaland (@amcsikaland) on Instagram: "Igazi vadnyugati vasúti híd."

Látszott, hogy nagy a szegénység, sokan úgy éltek mint valami vándorcigányok, kosz, rozsda, szemét mindenhol. Nem akartam nagyon fotózgatni, ezt az egyet mertem csak.

Welcome tó sivatag! Kösz, rozsda, szegénység.

0 Likes, 1 Comments - Amcsikaland (@amcsikaland) on Instagram: "Welcome tó sivatag! Kösz, rozsda, szegénység."

Több órát vezettem ezen a meglehetősen vad és szomorú tájon, mire elértem a Gunnison National Parkig, ahol a Black canyont akartam megnézni.

Ez volt az első nagyobb canyonom, szóval csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, de szerintem a maga nemében a legszebb, mert nincs még egy ilyen mély de keskeny és meredek szurdok még Amerikában sem. 700 méternél is mélyebb, nincs az a fotó, ami visszaadja ezeket a távolságokat. 700 méter mély, basszus. Gyönyörű fekete szikla alkotja.

Black canyon

null

Egy hosszú út kanyarog a déli pereme mentén, párszáz méterenként ki lehet szállni és megnézni a kanyont, ami mindig másmilyen, de legszebb szerintem a Sunset view volt, ott végig lehetett látni a szurdokot.

Szomorú, de a canyon ma már alig mélyül, a mélyén levő folyó vizét öntözésre elterelték, csak annyit hagytak, hogy tisztára mossa az alját.

Eredetileg csak 2 órát szántam a canyonra, de egyrészt olyan szép volt, másrészt pedig a parkolóktól a kilátó sokszor egy kilométerre is volt, ezért 4 óra után teljesen fáradtan ültem a kocsiba be, hogy Grand Junctionig elautókázzak.

Szólj hozzá!

15. nap Colorado: Mount Evans - szédülten jó!

2017/07/08. - írta: amcsikaland

Castle Rock, Coloradoban ébredtem, ami ugye kapásból 2 kilométer magasan van, miközben én egész életemet a földszinten, a tengerföldszinten töltöttem, ami oxigénfelvétel szempontjából szuper, de ha magasabban éjszakázik az ember, furcsa.

Semmi különös nem volt, csak olyan szédülten keltem. Simán lehet, hogy semmi köze sem volt a magassághoz a szédülésemnek, egyszerűen csak fáradt voltam, front, éhezés, szomjazás, stb. Mindenesetre ahova elindultam, ott még kevesebb az oxigén, a Mount Evans ugyanis 4350 méter magas és egészen a csúcsig fel lehet menni autóval, ezzel Észak-Amerika legmagasabb leaszfaltozott hegye címet is elnyerte. Persze ez nem ingyenes, lehet készíteni a dellát vagy az America the Beautiful passt, ami nekem is van. 80 dollár volt, de eddig minden fillért megért. 

Szóval van az a vicc, hogy megy a szédült ember fel a hegyre. Egy darabig frankó, szép a kilátás, jó az út, szinte alig emelkedik, de aztán az addigi szép út valami keskeny, hepe-hupás borzadállyá válik, aminél egy tisztességes jobbkanyarnál semmi sem látszik, a tükör szinte már a szakadék felett siklik. És az ember csak röhög rajta, mást úgyse tud, igazából nagyon visszafordulni se lehet, de szerintem legalábbis nem ajánlott. Az előre menekülés új értelmet nyer. 

Megyek a hegyre, néha meg-meg állva, kiszállva. Aha, kiszállva a 35 fokos autóból hirtelen 60 km-es szél és 16 fok lesz, téli ruha meg ugye minek? Azért csak kiszálltam később is, de a kiszállás pillanatában már hányinger, szédülés, stb. Mi lesz így? Kezd nem vicces lenni a dolog. Visszafordulni nehézkes, felfelé egyre szarabb, egy idő után ráadásul már hascsikarással párosul a dolog. Nincs mese, előre. A hülyébbek kemény 30-40 mérföldet nyomnak felfele, ami ilyen körülmények között autópályázásnak tűnik, különösen a szél nagyon durva. 60 km-t írtak lent a táblára, de 80-as lökések is vannak, ami azért vicces, mert sokan biciklivel mennek fel. Nem tudom, hogy ezek az emberek miből vannak, akár fizikai erő, akár mentális erő tekintetében, mert nem értem, hogy az a szél, ami az autót bemozgatja, hogy a francba nem sodorja le őket?

Két nagyobb kiálló van felfelé, mint kiderül, mindkettő fizetős. Elmentek ti a búsba, de én nem fizetek, szinte már menekültem felfele.

Egyébként más is küzdött a technikával, ugyanis több, kifejezetten rossz útszakasz is volt, az egyiknél sose felejtem el, hogy nagyarcú kölök ül a Mustangban, egyik kézzel telefont csesztet, másikkal kormányt forgatja, de nem előre néz, nem látja a 20-30 centis (!) aszfalt-felgyűrődést, nagy gázzal rámegy, feldobja az autót és teljes erővel alvázra rácsapja a kocsit. Szerintem még a jetik is visszafordultak, hogy ez meg mi volt. 

Majdnem egy óra vidám hegymászás után megérkeztem. kiszálltam és kb. egyszerre akartam hányni, elszédülni meg a többi, nem cifrázom. Nagyon gyorsan visszaültem a kocsiba, klíma maximumra és elkezdtem gondolkodni: innen vagy nagyon gyorsan lemegyek amíg tudok vagy nagyon gyorsan lemegyek, amíg tudok. Szerencsére volt egy kólám, azt bedobtam és meglehetősen sokat segített a helyzetértékelésben, talán a koffein miatt.

Instagram post by Amcsikaland * Jul 8, 2017 at 4:45am UTC

0 Likes, 1 Comments - Amcsikaland (@amcsikaland) on Instagram: "Mint Evans (4350m)"

A kilátót fájó szívvel kihagytam (fájó szívvel, hahha), autóba be és irány le. Nos, felfelé sem volt egyszerű, de egyszerűbb volt, mert jórészt a hegyhez lehetett tapadni, lefelé viszont a külső perem a jobb, ott kell menni. Kicsit rosszabbul voltam mint felfelé (konkrétan most is beleszédültem, ahogy írom), de ami a legklasszabb, hogy lefelé nem lehet fékezni. Mármint lehetni lehet, csak 1-2 km alatt elizzana a tárcsafék, ezért csak motorfékkel lehet lemenni, erre fel is hívják a figyelmet az elején. 

Nem saját felvétel, de ilyen az út lefelé: 

Most ezt szépen nézd meg, és képzeld bele, hogy kormányt, motorféket egy idegen autón egy kézzel, meglehetősen ramaty állapotban kezeltem  :) Amilyen gázul hangzik, akkora élmény volt egyébként. Lefele tiszta élmény volt, teljes eufória. 

De azért örültem, amikor leértem... Még akkor is, ha egy szintén hegyi hágókkal teli laza 300 km-t kellett levezetni Carbondale-ig, arról viszont van egy felvételem, fergetegesen szép volt:

Címkék: colorado
Szólj hozzá!

14. nap Kansas: Monument? Rocks!

2017/07/08. - írta: amcsikaland

Ez a nap nem a legtöbb izgalommal vonult be a naplóba, ezért sokat sem fogok írni róla. 

Kíváncsiságom undorító és büdös útszéli moteléből hajnali 5 órás keléssel próbáltam minél gyorsabban elhúzni.

Kansasi koszfészek. A víz szinte a rozsdán folyt, kezet mosni se volt undorom. A szagos fotót szerencsétekre nem találták fel.

0 Likes, 1 Comments - Amcsikaland (@amcsikaland) on Instagram: "Kansasi koszfészek. A víz szinte a rozsdán folyt, kezet mosni se volt undorom. A szagos fotót..."

Egész hideg volt a reggel, óriási köddel, de ez a helyieket nem feltétlen zavarta, sokan simán kivilágítatlanul téptek 80 mérfölddel, de persze a videón olyanok mint a kisangyalok:

Szarvasok voltak mindenfelé, mintha nem is teheneket tartanának olyan sokat, hanem szarvasokat. Volt aki nekem intett a traktorból, aztán én is intettem egy vadidegennek, aki visszaintett. Szegény azóta se tudja, hogy ki a franc volt abban az ezüst autóban? :D

Halódó településeken át vitt az út, nem sok vidámság van arrafelé:

Instagram post by Amcsikaland * Jul 8, 2017 at 2:59am UTC

0 Likes, 1 Comments - Amcsikaland (@amcsikaland) on Instagram: "Kansasi halódó települések."

De mégiscsak közeledtem az egyik legérthetetlenebb attrakció felé, ami mások számára biztosan érdektelen és én se tudom, hogy mi vonz benne, csak azt tudom, hogy látni akartam. 

80 millió éves, széterodálódott oszlopok, egy egykori fennsík maradványai. Van ennél szebb, nagyobb, látványosabb, és mégis, az nem ez. Az nem egy puszta közepén van tényleg mindentől száz kilométerekre, azt nem 15-20 kilométer FÖLDÚTON kell megközelíteni, és nem 40 fokos melegben lehet csak megtekinteni. Ahogy egy másik jövőbeli attrakcióm írja: Getting' here is part of the business. És tényleg. Így lesz kerek, így válik élménnyé:

Bocik, por, nap, olajkutak mindenütt, majd a végén:

Instagram post by Amcsikaland * Jul 8, 2017 at 3:34am UTC

0 Likes, 1 Comments - Amcsikaland (@amcsikaland) on Instagram: "Monument rocks"

A hely egyébként teljesen magánterület, a gazdája szívességből enged be bárkit.

A helyszínen voltak régi fotók is kitéve, mert a helyet már vagy 120 éve látogatják az emberek és érdekes volt látni, hogy egyes oszlopok már le is omlottak ez alatt a kis idő alatt is.

Kb. 2 órát elbámészkodtam, utána csak egy laza 250-300 km-es út volt az ágyig, de az aznapi akkomodációs lokalizációról kivételesen csak annyit mondanék: fasza!

Szólj hozzá!